A darab bemutatásának időpontját kizárásos alapon szokták a 410-409-es évekre helyezni. Az előtte 412-ben és utána (408-ban) bemutatott darabokat ismerjük, s azt is tudjuk, hogy Euripidész 408-ban eltávozott Athénból, de   ezt a darabját még otthon írta. A peloponnészoszi háborúnak ebben a végső szakaszában az emberek többsége már kiábrándulhatott minden illúzióból. Sem Athén, sem Spárta esetleges győzelme nem gyógyíthatta be azokat a sebeket, amelyeket az elhúzódó háború ejtett. E gondolat - a háborúból és az azt magyarázó szép szavakból való kiábrándultság - kifejezésére használja fel Euripidész a Phoiníkiai nők-et azzal, hogy bebizonyítja: mind Polüneikésznek, mint Eteoklésznek igaza lehet, s rámutat, hogy a szavak igazsága mögött a tettek igazságtalansága rejtőzik. E mondanivalójával Euripidész nem aratott osztatlan sikert az athéni közönség előtt, a drámai versenyen a második helyet szerezte meg - igaz, Szophoklész előzte meg a Philoktétész-szel.