A Trójai nők bemutatásának időpontját pontosan ismerjük, valamint a vele együtt színre került trilógia tagjainak címét s a költőnek a versenyen elért helyezését. A bemutató i. e. 415-ben volt, Euripidész Xenoklész mögött a második lett az Alexandrosz-szal, a Palamédész-szel, a Trójai nők-kel és a Sziszüphosz című szatírjátékkal. Xenoklész darabjai nem maradtak ránk, s Euripidész tetralógiájából is csak a Trójai nők-et ismerjük egészben. Annyi azonban már a címekből is világosan kiderül, hogy a négy darabból három a trójai mondakörrel foglalkozik, ami elég meglepő, hiszen Euripidész egyébként nem ragaszkodott a trilógiáin belül egy témakör feldolgozásához.
A fennmaradt töredékekből kiderül, hogy az első darab Alexandrosz-Parisz megszületését, kitétetését és életben maradását mondja el, s a kasszandrai jóslatot arról, hogy Parisz egykor Trója vesztét fogja okozni. A görög táborban játszódó Palamédész Odüsszeusz bosszúja beteljesedésének története. 
A trilógia harmadik tagja a Trójai nők. A Trója bevételével kezdődő s a trójai nők elhurcolásával és a város felperzselésével végződő történet tragédiák sorozata, amelyeket Hekabé személye kapcsol össze. A darab ennek megfelelően monoton, de egy pillanatig sem unalmas, hiszen folyamatosan új és új szereplők jelennek meg, új szenvedések tárulnak elénk.
Euripidész hangja jelentősen megváltozik a Trójai nőkben. Elmaradnak a spártaiakat ostorozó megjegyzések, s helyüket sokkal általánosabb kérdés veszi át: a győztes és a legyőzött viszonya. S ehhez kiválasztja a költő a görögök legendás háborúját, az annyiszor megénekelt dicső, győzelmes hadjáratot Trója ellen. E nagyszerűnek tartott győzelemről bizonyítja be, hogy ostoba és értelmetlen vérengzések tömege, s ezzel nem egy háború, hanem minden háború törvényszerű végső kimenetelét tárja elénk. E mondanivaló ad magyarázatot a szokatlan prológusra, amelyben a két isten a darab cselekménye utáni időt vetíti előre: a görögök mostani bűneinek törvényszerűen bűnhődés, pusztulás lesz a következménye.