Lélektani érdekességű mű, amelyben egy kortárs történetírónak, a tiberiasi Justusnak vádjaival szemben igyekszik igazolni galileai szereplését. A történetíró Önéletrajza mentségkeresés, amelyet a túlzó szubjektivizmus jellemez. Születésétől Rómában való letelepedéséig mondja el élete történetét, de úgy, hogy abban mintegy sűrítve benne van a korszak zsidó történelme is; erre utal a kronológiát követő fejezettagolás és az alkalmankénti krónikás-elbeszélő modor követése is. S bár tetteit is igyekszik magyarázni, olyan széles ívű kitekintést ad a korra, hogy írásának szubjektivizmusát ez jelentékenyen ellensúlyozza, és történeti műveihez hasonlóan forrásértékűvé tesz.
Az Önéletrajz szerves folytatása a zsidó történelemnek, amint erre A zsidó történelem című munkájának befejezésében  maga a szerző utal is: „És itt talán helyénvaló lesz, ha elmondok egyet-mást származásomról is és mindarról, amit életem folyamán cselekedtem ..."
Egyébként egy ritkán megjelenő, önálló műként nem is olvasható „kis történelemkönyv” ez az írás.
Az Önéletrajznak a digitalizálás alapjául szolgáló kiadványban jelenik meg az első magyar fordítása. A magyar fordítás fejezetcímei önkényesek: nem Flavius Josephustól származnak.