A császári Róma - akárcsak korunk - alig tudott megbirkózni a rázúduló roppant ismerettömeggel, amelyet a görög és római kultúra évszázadai halmoztak fel. Az olvasóréteg tájékozódásának megkönnyítésére elszaporodtak hát a kivonatok, breviáriumok, rövid áttekintések. Ennek a furcsa műfajnak a képviselője Lucius Annaeus Florus, aki főként Livius és Sallustius nyomán foglalta össze Róma történetét a Város alapításától Augustus koráig. Műve, a Róma háborúi nem szürke-szellemtelen kivonat, hanem érdekes, könnyen olvasható, egyéni gondolatokat is megvillantó eseménytörténet.
Florus műve nem tartozik az ún. „nagy történeti alkotások” közé, de érdekes színfolt, mely jól tükrözi az i. sz. 2. sz. első fele felsőbb társadalmi köreinek misztikus történeti közgondolkodását. Így érthető, hogy a középkor folyamán rendkívül népszerű volt, s olvasottsága a későbbiekben sem csökkent: a reneszánsz és a barokk időszakában számos nyelvre lefordították, többek közt magyarra is (1702: Dalnoki Benkő Márton). Azóta azonban fokozatosan háttérbe szorult, s talán épp napjainkban kezdődik el bizonyos fokú újrafelfedezése.