Danaosz leányait - akik nászéjszakájukon megölték férjüket - azzal sújtották az istenek, hogy egy soha meg nem telő hordóba hordjanak vizet korsóikkal. Semmivel sem volna enyhébb kín s csekélyebb lehetetlenség, ha egy gyűszűbe kellene öntenie bárkinek is az Égei-tenger vizét. Igaz, ha csak néhány cseppjét s habját sikerül kimernünk, máris adunk mutatóba valamit. De gondoljuk el: aminek parányi részét az asztalra helyezett gyűszűcskében vizsgáljuk - egy karnyújtásnyira hullámzik tőlünk, Poszeidón isten fogatát hordozva, a habjaiból kikelt Aphroditére emlékeztetve, az ezüstbokájú Thetisz apjának csodás termű palotáját rejtve. Nos, tegyük le a gyűszűt, még ha Héphaisztosz kovácsolta volna is, hiszen előttünk maga a kimeríthetetlen tenger!...

Görög költők antológiája