A történet Leszbosz (ma Lezvosz) szigetén játszódik, ahol időszámításunk előtti 1. századtól fogva éltek a Pompeus Longus család tagjai, s - az irodalomtörténészek szerint - lehetséges, hogy az író ennek a családnak sarjaként született és élt. Longosz műve a görög szerelmi regények közé tartozik. Megvannak benne a műfaj jellegzetes szereplői, szituációi és motívumai: a szép és erényes szerelmespár, a mindkettőjükre leselkedő veszélyek és megpróbáltatások, s végül a boldog házasság; itt is szerephez jutnak a csábítók, a rablók, akik el akarják, vagy ideig-óráig el is szakítják egymástól a szerelmeseket. De a közös sajátosságok ellenére ennek a regénynek egészen egyéni arculata van a szerelmi regények sorában. Mindenekelőtt azért, mert a cselekmény végig falusi, pásztori környezetben játszódik, melynek idillikus szépségéhez kiáltó kontraszt a város komor színekkel megfestett világa. Másfelől Longosz nem hajszolja főszereplőit országokon, földrészeken át, hanem Leszboszra korlátozza az eseményeket, inkább a két főszereplő jellemére, szerelmük kibontakozásának, tudatossá válásának ábrázolására fekteti a hangsúlyt, mindezt a táj, a váltakozó évszakok, a természet finom, költői rajzával párosítva.

Az igazi értéket nem érinti az elsuhanó idő: a Daphnisz és Khloé több mint kétezer év elmúltával is a legnépszerűbb és legolvasottabb művek közé tartozik. Nemcsak a görög, de a világirodalomnak is egyik első regénye, ún. pásztoridill. Egy pásztorfiú és egy pásztorleány tiszta szerelmét meséli el számtalan akadályon és kalandon át a beteljesülésig. Sikerének titka az áttetsző, finom költőiség, a fordulatos meseszövés és a két fiatal szerelmének rajzában a romlatlan báj, a leheletnyi erotika.

Longosz: Daphnisz és Khloé