E kis kötet Lukianoszt, a szatíra írót mutatja be, aki hol nevetve. hol szitkozódva vágja szemébe az igazságot istennek,  embernek. „Mit várhatunk az «emberektől" — mondja például Mómosz Zeusznak —, mikor az életben csak a zűrzavart látják, hogy a jókat elhanyagoljuk, szegénységben, betegségben, rabszolgaságban rútul vesznek, míg a leggonoszabb, nyavalyás gazembereké minden tisztelet és a mérhetetlen vagyon."
Mindvégig szórakoztató, pompás olvasmány ez, és a világirodalom nem egy ismert darabjának ősére is bukkanhatunk benne, például a "Hazugság szerelmesében" Goethe Művészinasának vizet hordó seprűjére.

Lukianosz: Ikaromenipposz avagy az űrhajós