Ez a dialógus elsősorban önéletrajzi vonatkozásai miatt fontos. Ahogy az Álomban Lukianosz hivatásválasztásáról kaptunk felvilágosítást, itt az ékesszólástól a filozofikus-szatirikus párbeszéd műfajához való átpártolásáért kell Lukianosznak„bíróság" előtt felelnie. Két vádlója is van: az Ékesszólás hűtlenségét panaszolja be, a Dialógus meg azt rója fel a vádlottnak, hogy a tragikus fenség helyett, ami addig a sajátja volt, szatirikus öltözetbe bújtatta, és ezzel minden komolyságától megfosztotta. Ez utóbbi vád megfogalmazásának és Lukiaosz fölényes „győzelmének" irodalomtörténeti fontossága is van.