A mű címadója történeti  személy,   150-170 k. működhetett. Az általa alapított kultusznak feliratokon, pénzeken és egyéb ábrázolásokon is fennmaradt az emléke. Lukianosz művét nem sokkal abónoteikhoszi látogatása (165 k.) után írhatta, de nyilván a szereplő személyekre való tekintettel csak élete legvégén, 180 után adta ki. Az életét fenyegető álpróféta elleni személyes harag a főmotívum, de a divatos csodatörténetek ezúttal kevéssé ironikus paródiája is szeme előtt volt, csakúgy, mint a római birodalmat elárasztó babonás hiedelmek szemfényvesztő terjesztőinek leleplezése és az epikureizmus mindezzel szembeszálló felvilágosultságának dicsérete.