„Egy másik lehetőség volt, nem törődni semmivel, mindenen csúfolódni. Ezt csinálta Martialis. (...) A »római«, csípő-szúró epigrammának ő a legnagyobb virtuóza. Modern elméletírók, Lessing vagy Bajza szemében, a par excellence epigrammköltő. De ma nem igen mondanók költőnek. Műfaját a vicclapok vették át."
(Babits Mihály)
"Az újak és régiek között a legnagyobb epigrammista (...). Elméssége mindig eleven, s benne az érdekleti erő a legszerencsésb kalkulussal van mérve."
(Bajza József)
Martialis egyike Róma legelevenebb, leghumorosabb és legszellemesebb költőinek: versei a korabeli Róma valóságos röntgenképét rajzolják elénk. A szellemes gúny, a maró szatíra, a szókimondás éppoly értéke ennek a költészetnek, mint a tömörség és az artisztikum szerencsés elegyítése, Csehy Zoltán válogatása nagyjából az egész életmű karakterét  átfogja,  különös hangsúlyt helyezve Martialis erotikus költészetére, kivált azokra a darabokra, melyeket egykor (mai szemmel nézve nagyrészt élvezhetetlenül és szemérmesen) Csengery János egy külön kis füzetkébe sorolva publikált kis példányszámban, belső akadémiai (!) használatra...

Martialis Marcus Valerius: Költők, ringyók, pojácák