Menandrosz (i. e. 342–kb. 293) az újkomédia legnagyobb mestere, de sajnos az egyetlen is, akitől hosszabb részleteket, a közelmúltban pedig egy teljes vígjátékot hoztak napfényre a kutatások. Alig huszonegy éves volt, amikor első darabját bemutatták – nem sokkal az athéni felkelést elfojtó makedón megszállás után. A város szerencséjére egy sokoldalú irodalmár és Theophrasztosz-tanítvány, a phaléroni Démétriosz lett a helytartó, aki békés politikával és a gazdaság fejlesztésével akarta megédesíteni a makedón uralmat. Menandrosz – maga is Theophrasztosz tanítványa és Epikurosz barátja – Démétriosszal is baráti viszonyba került, annak bukása (i. e. 307) azonban őt is kellemetlen helyzetbe sodorta. A századfordulón még fellobbant a függetlenség és demokrácia visszaszerzésének reménye, de amikor a Nagy Sándor birodalmának felosztását eldöntő ipszoszi csata után a makedón királyság uralma ismét megszilárdult a Balkánon, a fegyveres erőszak szétfoszlatta az illúziókat.
Menandrosz rendkívül termékeny költő volt, állítólag száznál több komédiát írt. Régészeti leletek tanúsítják, hogy az ókor utolsó századaiban a legismertebb szerzők közé tartozott a római birodalom távoli tájain is. Még a középkori Bizáncban is huszonnégy darabját őrizték, de azután szinte nyomtalanul eltűnt az irodalmi köztudatból – alig néhány aforizma őrizte meg emlékét. Igaz, ezeknek a Theophrasztosz hatására valló és Epikurosszal is szellemi rokonságot mutató – részben eredeti, részben későbbi hamisítványnak tűnő – töredékeknek pompás frissesége, kedves mosolyú embersége Goethét is elragadtatott rajongásra ihlette. Menandrosz igazi feltámadása mégis csak a múlt századi papiruszkutatásokkal kezdődött. 1905-ben találták meg egy nyolcvan sornál hosszabb töredékét, majd további négy vígjátékának terjedelmesebb részleteit, s ezek egyike (az Ítéletkérők) kétharmad részben, a másik (A levágott hajú nő) fele részben vészelte át az évezredeket. 1957-ben pedig egy svájci magángyűjteményben megtalálták azt a huszonegy lapból álló papiruszkódexet, amely – jelentéktelen hézagoktól eltekintve – teljes egészében tartalmazza Menandrosz i. e. 317-ben (vagy 316-ban) bemutatott s első díjjal jutalmazott vígjátékának, az Embergyűlölőnek a szövegét.
„Jóllehet Menandrosz ma nem túl ismert, az ókorban nagyon népszerű művésznek számított. Egy igazi felfedezőként tudnám jellemezni, aki a romantikus vígjátékok leghíresebb szerzője volt” –  „A legszerencsétlenebb dolog vele kapcsolatban, hogy kéziratai az évszázadok során szinte teljes egészében eltűntek, bár a 20. században számos színpadi művét sikerült azonosítani a különböző egyiptomi papiruszok segítségével”

Menadrosz: A lenyírt hajú lány