Milyen irodalom tengődhetett a „kéjbe és vérbe fúló” római császárság korában, a véres mecénások árnyékában? – kérdezi Babits Mihály Az európai irodalom történetében. S a válasz: „Persius, egy korán elégett ifjú, homályos célzásokban írt tömör szatírákat… A híres Iuvenalis, akitől a halhatatlan mondás származik, hogy "nehéz szatírát nem írni”, …sötét, pesszimista, s a világ, amelyet föltár, a Messalinák kéjelgése, az intelligencia leromlása, az egyiptomi babonák fertője, a sok csalás és panama, a gyermekek korai beszennyezése, alig hagy egy sugárt. De sugárként villan magának a költőnek egy-egy gondolata, mely örök kincs marad… Örök gondolatok, s mégis az ő korából fakadtak, amelyeket senki sem jellemzett jobban, mint ő, mikor ezt írta: „Mind féltjük az életünket, s az élet kedvéért elveszítjük azt, amiért élni érdemes!”

Egy-egy szatírája több témát is érint, de mindegyiknek van valami fő témája. Az összeállítás tartalmazza:

A szatíraírásról.
A homoszexualitásról.
Róma gonosz erkölcsei.
A nagy rhombushal.
A kisember megalázása.
Szatíra a nők ellen.
A szellemi dolgozók nyomora Rómában.
Az igazi nemesség.
Az effeminált Naevolus ellen aki pénzért árulja szerelmét, de pénz helyett csak ócska ajándékokat kap.
Miért imádkozzunk az istenekhez?
A pazarló fényűzés ellen.
Örökségvadászok ellen.
A rossz lelkiismeret.
A nevelésről.
Emberevés Egyiptomban.
A katonáskodás előnyei.