A Menexenosz egy olyan beszélgetésről ad hírt, amelyet Szókratész az ifjú címszereplővel Kr. e. 386-ban, a korinthoszi háborút lezáró királybéke idején folytat. Csakhogy Szókratész 386-ban már tizenhárom éve halott. A beszélgetés során a filozófus elmond egy temetési beszédet, amelyről azt állítja, előző nap hallotta Periklész feleségétől, Aszpasziától (236 b). De tudjuk, hogy 386-ban már Aszpaszia sincs életben. Maga a temetési beszéd, amelyet Szókratész előad, igazi rétori teljesítmény, amelynek szövegében nem találkozunk nyíltan és egyértelműen parodisztikus elemekkel. (Noha a keretbeszélgetésben Szókratész a tőle megszokott iróniával nyilatkozik az ékesszólás műfajáról.)
Szóba kerülnek a beszédben olyan motívumok, amelyekről Szókratész másutt másként vélekedik.
Ezek azok a mozzanatok, amelyek miatt a Menexenoszt modern elemzői a legmeghökkentőbb platóni műnek tartják.