Az „örök” típusok és „örök” szituációk akkor telítődnek élettel, a komédia akkor emelkedik a bohózat szintje fölé, ha konkrétabb a mondandó társadalmi-gondolati-erkölcsi tartalma. Úgy pukkantani a vaskos humor petárdáit, hogy a nézőket állásfoglalásra késztesse a családi bonyodalmak láttán felcsattanó nevetés: ez a legjobb Plautus-darabok sajátos értéke. Pompás példa erre a Trinummus (Három ezüst), ahol a jó barát kényszerű csalafintasága lesz a tisztes vagyon és szerelem megmentője. A bölcs és becsületes, s mégis ravaszkodni kénytelen szereplők bevonása még inkább kiemeli az ellenkező magatartásformák – az őrületbe kergető pénzhajsza vagy ifjonti léhaság – fonákjait; árnyaltabbá válik a komédia hangulata is a „megható” mozzanatok révén.