A Plutarkhosz nevén fennmaradt írások nagyjából két csoportra oszthatók. Az egyik, nagyobbik halmaz görög és latin hősök, közszereplők, nagy emberek életrajzait tartalmazza (a híres "párhuzamos életrajzokat"), a másik erkölcstani, etikai, morálfilozófiai műveket. Ez utóbbi csoport művei jóval kevésbé ismertek és jelentőségük sem éri el az első csoport írásaiét, sok köztük a valójában nem is Plutarkhosztól származó (ún. pszeudo-plutarkhoszi) írás. A most megjelent kötet három morálfilozófiai traktátust tartalmaz, természetesen a hitelesek közül. Ezeknek az írásoknak (Az erkölcsi erény; A lélek derűje; A harag megfékezése) a jelentőségét elsősorban nem az adja, hogy a bennük felvetett filozófiai, etikai és lélektani problémákat fölöttébb markánsan vetnék fel és boncolnák, sokkal inkább az, hogy magas szinten képviselik a platóni etika újplatonista átalakulásának, átalakításának hellenisztikus változatait, az újplatonizmusnak azt a cseppfolyós korszakát, amikor még nem vált el élesen a sztoikus morálfilozófiától, és még viszonylag sokat őrzött szókratészi eredetéből. - A szakember számára a magyarul most először megjelenő művek történeti dokumentumok, filozófiatörténeti csemegék, egyébként a közolvasónak kellemes, könnyen érthető-élvezhető olvasmányok, mint a hellenisztikus filozófiai iratok általában. A laikus érdeklődőt az is vonzhatja Plutarkhosz e műveiben, hogy morálfilozófiájában nagy szerepet szán az érzelmeknek, azokat pedig sokszor igen ékesszólóan, szépirodalmi módon elemzi, taglalja. Lautner Péter bevezető tanulmánya és jegyzetei is sokat segítenek a mű értelmezésében.