Az én honlapom

Honlap-menü
A fejezet kategóriái

Kedvenc könyveim

Főoldal » Fájlok » Antik könyveim

Pseudo-Xenophon: Az athéni állam
2014-07-31, 1:38 PM

A kézirat 12 középkori kódexben maradt fönn, de ezek közül csak négy független egymástól 
(A: Vaticanus 1950, XV. század; B: Vaticanus 1335, XIV-XV. század; C: Mutinensis 145 = a. g. 17, XV. század; M: Marcianus 511-590, XV. század), a többi nyolc az M-re vezethető vissza. 
A kódexekben Xenophón neve szerepel szerzőként.
A pseudo-xenophóni Athéni állam (PX) Xenophón neve alatt maradt fönn, a legutóbbi időkig azonban senki sem gondolta komolyan, hogy valóban a hadvezérként és történetíróként nevezetessé vált Sókratés-tanítvány műve lehet. Ennek az az oka, hogy az athéni demokrácia iránt ellenséges szerző a peloponnésosi háború (Kr. e. 431-404) első éveiben írta munkáját, méghozzá feltehetőleg Kr. e. 424 előtt, mivel véleménye szerint (PX 2. 5.) a szárazföldi hatalmak nem képesek ellenséges területen hosszabb ideig hadat viselni, vélekedésére azonban a spártai Brasidas Kr. e. 424-es amphipolisi hadjárata alaposan rácáfolt. Ha tehát a mű Kr. e. 424 előtt keletkezett, a Kr. e. 430 és 425 között született Xenophón valóban nem lehetett a szerző. A szakirodalom Athén hol egyik, hol másik kritikusának tulajdonította az Athéni államot, többek között Kritiasnak, Phrynichosnak, Antiphónnak, a történetíró Thukydidésnak, a politikus Thukydidésnak, Alkibiadésnak és Xenophónnak, Euripidés fiának. M. J. Fontana a kronológiai nehézségeket semmibe véve a történetíró Xenophón művének tekinti a vitairatot. Az angolszász szakirodalom egyszerűen csak vén oligarchaként emlegeti az ismeretlen szerzőt. A PX nem szisztematikus államleírás, mint az AP, hanem politikai vitairat. Az athéni demokrácia hetaireiákba, politikai klikkekbe tömörült kritikusai eleinte tollukkal harcoltak, Kr. e. 411-ben és 404-ben azonban fegyvereiket is elővették, és felszámolták a gyűlölt demokrácia politikai intézményrendszerét, sőt, a harminc zsarnok még az előző rendszer politikusainak likvidálásától sem riadt vissza. Ennél visszafogottabbnak bizonyult a Kr. e. 403-ban restaurált demokrácia: amnesztiát hirdetett, és ezzel állította helyre Athén belső békéjét.
A demokrácia egyik kritikusa a már említett Xenophón volt. Ő is, mint Sókratés többi tanítványa (Platón, Kritias, Alkibiadés), ellenségesen tekintett a demokráciára, s az elvetendőnek tartott athéni berendezkedéssel szemben, Sókratés többi tanítványához hasonlóan, Spártát tekintette a létező államok legtökéletesebbikének. Jól ismerte Spártát, mivel Athénból emigrálva évekig Lakedaimónban élt. A Lakedaimóniak állama azonban nyilvánvalóan nem a létező spártai berendezkedés leírása. Nem is ez a célja. Lykurgos leplezetlenül idealizált törvényeit a mű 14. caputjának tanúsága szerint Xenophón korában sem tartották be, de a szerző éppen ebben látta Spárta hanyatlásának okát. Az már más kérdés, hogy egyáltalán volt-e valaha olyan történelmi kor, amelyben Spárta valóban szigorúan a Xenophón által leírt lykurgosi elvek alapján működött. Aligha. De a PX-hez hasonlóan a Lakedaimóniak állama sem tudományos igényű államleírás, igaz, nem is egyszerűen történelmi pamflet, hanem inkább egyfajta utópia: az athéni viszonyok kritikája egy (elképzelt) ideális állam ábrázolása által. Nem olyan abszolút utópia, mint Platón Állama, amely csak képzeletben építi föl az ideális államot, de nem is időbeli utópia, mint a Platón szerint (Kritias, Timaios) sok ezer évvel korábban létezett Atlantis, hanem térbeli. A görögök gyakran távoli államok törvényeinek, szokásainak idealizált leírásába csempészték bele vágyaikat. Egyiptom mintaszerű berendezkedése Hérodotosnál, Diodórosnál és Platón Timaiosának elején csak nyomokban emlékeztet Egyiptom valódi viszonyaira. Meglepő módon még Perzsia is követendő mintaként szerepel Hérodotosnál (pl. a három államforma vitájában, 3.80-84.) és Xenophónnál, a Kyros nevelkedésében. Ez utóbbi „nevelési regény" nem is nagyon titkolja utópia voltát. Ugyanilyen, de politikailag hatékonyabb mintaállam volt a demokrácia athéni ellenzői számára Spárta. A valóban létező állammal, annak különös berendezkedésével a más úton járó Athén nem sokat tudott volna kezdeni, a Lakedaimóniak állama ezért könnyedén elvonatkoztat a Xenophón által is ismert tényektől. Mással nem lehet ugyanis magyarázni azt a különös jelenséget, hogy a szerző meg sem említi Spárta leírásakor a helóták létezését. Meg kell jegyeznem, hogy volt, aki ennek a műnek a szerzőségét is vitatta. K. M. T. Chrimes szerint nem Xeno¬phón, hanem Sókratés egy másik tanítványa, Antisthenés írta a Lakedaimóniak államát

Kategória: Antik könyveim | Hozzáadta:: dbogar | Címkék (kulcsszavak): filozófia, ókori irodalom
Megtekintések száma: 522 | Letöltések: 2 | Helyezés: 5.0/1
Összes hozzászólás: 0
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]