Cicerotól most egy igazi csemege: A hivatalra pályázók kézikönyve (Commentariolum petitionis) a ránk maradt legrégebbi, Kr.e. 64-ben keletkezett kampánytaktikai irat. Ebben Quintus Tullius Cicero az antikvitás legkiválóbb szónokának, Marcus Tullius Cicerónak öccse szolgál bátyjának tanácsokkal ahhoz, hogy Marcus milyen úton és módon nyerheti meg a consuli választásokat, és kerülhet a köztársaság legmagasabb posztjára. A consuli választások Róma életében kiemelkedő fontossággal bírtak, hiszen meghatározók volt a Birodalom politikájában, s döntően befolyásolták Róma életét az elkövetkező esztendőben. A Commentariolum petitionis-ban Quintus intelmekkel látja el Marcust a két vetélytárs, Catilina és Antonius legyőzéséhez vezető út eszközeivel kapcsolatban. Marcus személyére szabva gyűjtötte össze a consuli tisztség elnyeréséhez szükséges tudnivalókat. Elmondja, miként befolyásolhatja (esetlegesen manipulálhatja) a tömegeket, hogyan tehet szert ismertségre és népszerűségre a választók között, biztosítva ezzel a választók támogatását. A tisztség elnyerése pedig azért mutatkozott nehéznek Marcus számára, mert ún. homo novus, vagyis új ember volt, ami azt jelentette, hogy felmenői között nem volt olyan személy, aki komolyabb státuszt töltött volna be a római államban, szemben két vetélytársával, akik arisztokrata körökből származtak. A levélként megírt feljegyzés szerzője, Quintus Tullius Cicero tanácsait akként lehetne összefoglalni, hogy a tisztség elnyerése érdekében a pályázónak semmilyen trükktől, hamis ígérettől, hazugságtól, és színleléstől nem szabad visszariadnia. Marcus Tullius Cicero Kr.e. 63-ban el is nyerte a tisztséget, és vélelmezhetjük, hogy a két testvér közötti szoros kapcsolatból eredően megfogadta Marcus testvére tanácsait.