Claudius, Róma negyedik császára i. sz. 40-ben feleségül vette M. Valerius Messala leányát, Messalinát, és két gyermeket nemzett vele: Britannicust és Octaviát. A feslett életéről hírhedt Messalina azzal koronázta meg botrányait, hogy nyíltan esküvőt ült Rómában C. Silius fiatal senatorral, miközben a császár Ostiában időzött. Claudius sokáig húzódozott felesége megbüntetésétől, de aztán kegyeltje, Narcissus tanácsára mégiscsak parancsot adott a meggyilkolására. 48-ban végrehajtották a császári parancsot.
A következő évben a felszabadított Pallas sugallatára Claudius feleségül vette fivérének leányát, Agrippinát, aki magával hozta a házasságba első férjétől, Cn. Domitius Ahenobarbustól származó fiát, Lucius Domitiust.
A házasságkötés után Agrippina lázas intrikába fogott, hogy fia számára biztosítsa a trónt. 50-ben sikerült rávennie Claudiust, hogy Britannicust háttérbe szorítva adoptálja a fiút, aki ettől kezdve a Nero nevet viselte. Agrippina visszahívatta a Messalina kívánságára száműzött Senecát, és Nero nevelőjévé tette. 53-ban Agrippina kieszközölte fia és a császár leánya, Octavia házasságát. A lánynak volt már vőlegénye, L. Silanus, aki Agrippina bosszújától tartva inkább öngyilkosságot követett el.
Agrippina végül - tervének betetőzéseképpen - 54. október 12-én meggyilkolta Claudiust, és másnap a tizenhét éves Nero elfoglalta a trónt. A következő évben Agrippina és Nero megmérgezték Britannicust.
Eleinte Agrippina gyakorolta a tényleges hatalmat az ifjú helyett, később azonban Nero megelégelte anyja védnökségét, és 59-ben meggyilkoltatta Agrippinát.
Nero már rég szerelmes volt Poppaeába, Rufinus Crispinus híres-szép feleségébe, aki Otho kedvéért otthagyta férjét, majd pedig a császár szeretője lett. Poppaea a trónra vágyott, ezért rávette Nerót, hogy ölesse meg anyját, és váljon el Octaviától. Octaviát így házasságtörés hamis vádjával Pandateria szigetére száműzte a császár, és rövid idő múlva megölette. 
Poppaea 65-ben követte áldozatait - állítólag császár férje halálra rúgta. Még ugyanabban az évben - a császár parancsára - öngyilkos lett Seneca. Nero ellen 68-ban fellázadtak a praetorianusok, a császár menekültében egy hűséges szolgája segítségével öngyilkos lett.