Hercules halandó anyától, Alcmenától és Juppitertől született. A nemzés éjszakája olyan nagy gyönyörűséget okozott az istenek királyának, hogy nem engedte meg a Napnak, hogy felkeljen, egész napon át tartott az éjszaka. A gyereket Alcmena és férje, Amphitryo együtt nevelte fel. Juno, akiről a szövegben Hercules mint mostohájáról beszél, kezdettől fogva gyűlölte a csecsemőt, és megpróbálta már a bölcsőjében elpusztítani. Két kígyót küldött hozzá, hogy azok öljék meg. Hercules azonban már akkor olyan erővel rendelkezett, hogy megfojtotta őket puszta kezével. Juppiter fiának halhatatlanságot ígér és azt, hogy az istenek között ad neki helyet. Hercules tizenkét „munkát", azaz tizenkét emberfeletti teljesítményt kívánó tettet visz végbe. Ezek a következők: a nemeai oroszlán megölése, a lernai hydra (tengeri kígyó) elpusztítása, az ércpatájú ceryniai szarvas befogása, az erymanthusi óriási vadkan elejtése, Augias istállójának kitakarítása, a stymphalusi mocsár rézcsőrű és rézkarmú emberevő madarainak elűzése, a krétai bika megfékezése, Diomedes emberhússal táplálkozó lovainak megfékezése, Hippolyte, az amazon-királynő övének megszerzése, Geryon marháinak elhajtása, a Hesperisek aranyalmájának megszerzése és végül az Alvilág kutyájának, a Cerberusnak a felhozatala a föld felszínére. Éppen az utolsó „munkáját" hajtja végre, és ezért van távol otthonától Thebaetól, amikor Lycus megöli a város királyát Creót, Hercules apósát. Mivel a hős az Alvilágban van, úgy véli a zsarnok Lycus, hogy onnan többé nem térhet vissza, és rá akarja kényszeríteni Megarát, Hercules asszonyát, hogy menjen hozzá feleségül, és így törvényesítse törvénytelenül szerzett hatalmát. Az asszony megtagadja ezt a kérést, és Lycus éppen arra készül, hogy Hercules egész családját megölesse, amikor váratlanul visszatér a hős, és megöli a trónbitorlót. Lycus megölése után azonban őrület vesz erőt Herculesen, és azt gondolja saját gyerekeire, hogy áldozata fiai, és anyjukkal együtt lenyilazza őket. Az őrület elmúltával keserűen szembesül tettével, és magával is végezni készül, csak apja és az Alvilágból magával hozott Theseus kényszerítésére vállalja az élet folytatását. Theseus magával viszi a hőst Athénba, hogy megtisztítsa bűneitől.

A mitikus hagyomány rendkívül különböző abban a tekintetben, miért volt szükség Hercules „munkáira". Bizonyos szerzők szerint maga Juppiter kívánta őket az istenné válás feltételeként, mások szerint ezekkel bűnhődött családja kiirtásáért, de Seneca azt a tradíciót követi, mely szerint Juno üldözte ezekkel az életveszélyes feladatokkal gyűlölt ellenségét. A legelterjedtebb változatban azonban nem Junótól kapja a hős a feladatokat, hanem Eurystheus argosi királytól.

A kézirati hagyomány nem egységes a darab címe tekintetében. Nem biztos, hogy a cím ebben a formában a szerzőtől származik. Ugyanilyen címmel ránk maradt Euripidés hasonló tartalmú tragédiája is. E két darab szorosabb rokonságot mutat, mint a többi azonos tartalmú, sőt azonos című Seneca- és Euripidés-tragédia. Úgy tűnik, ebben az esetben közvetlen kapcsolatot feltételezhetünk.