Publius   Papinius  Statius   (i.   sz. kb. 45  - kb. 95) műve, a Silvae művészi igénnyel kidolgozott, elsősorban hexameteres formájú alkalmi versek gyűjteménye, melynek
teljes magyar fordítása ez alkalommal jelenik meg először. A versekben a császári udvar, az előkelő és gazdag rómaiak világa tárul elénk. Találunk közöttük a messzi útra induló baráthoz szóló búcsúztatót, sokszínű leírást pompás nyaralókról és ragyogó fürdőkről, pazar lakomákról és népünnepélyekről. Nem hiányoznak a házassági köszöntők, a vigasztaló és gyászénekek sem. A császárhoz, Domitianushoz írt dicsőítő költeményekben a korabeli udvari költő hangja szólal meg. Lírája leginkább személyes ihletésű verseiben ragad meg, és magas művészi szintjük bizonyítja, hogy Statius munkássága a mai olvasó számára több mint kultúrtörténeti érdekességek gyűjteménye.

Statius Publius Papinius: Erdők Silvae