A Germania  teljes címe: De origine, situ, moribus ac populis Germanine – Germánia eredetéről, fekvéséről, szokásairól és népeiről. 98 körül keletkezett ez a monográfia. Az első rész a germánok szálláshelyeit, földjük sajátosságait, közösségi és magánéletüket írja le. A második rész az egyes germán törzsek jellemzését tartalmazza. Tacitus főleg irodalmi forrásokból merít: Caesar, Livius és az idősebb Plinius műveiből. Saját tapasztalata nem volt. Mi lehetett a célja e munkával, ha nem saját élményei késztették arra, hogy a germánokról írjon? Talán az Agricola írása idején a britekkel kapcsolatos forrásai a germánokról is szóltak, s mellékesen ezeket is hasznosítani kívánta, vagy Domitianus germán háborúi keltették fel az érdeklődését e nép iránt. Valójában három cél vezette Tacitust a Germania megírására. Az egyik az, hogy Tacitus, aki szeret ellentétekkel jellemezni, Agricola nagyságát úgy tudta igazán felnagyítani, ha szembeállította Domitianus látszateredményeivel. A másik célja az volt, hogy a züllött, szabadságát vesztett, nagy haditettek véghezvitelére már képtelen Rómával egy olyan barbár népet helyezzen szembe, amelyben még él az egyszerűség, a szabadság, a tisztelet és a harci erény, azaz azok a dolgok, amelyek hajdan a kicsiny Rómát naggyá tették. Harmadik célja az volt, hogy ha minden műveletlenségük ellenére ennyi erény van a germánokban, akkor ők Róma legveszélyesebb ellenségei. Tacitus tehát felhívja kortársai és a későbbi római generációk figyelmét a potenciálisan létező germán veszélyre.