Historiae - Korunk története - töredékesen maradt ránk. 14 könyvből áll. Az 1. könyv Galba uralomra jutásával kezdődik. 69-től, a polgárháborúktól kezdve írja meg Róma történetét Domitianus haláláig, 96-ig. Tacitus a műben az annálosta módszer szerint halad előre az események elmondásában. Forrásként felhasználhatta Fabius Rusticus, az id. és az ifj. Plinius munkáit. 
A Flavius-kori történetírókat több helyen említi, és mélyen elítéli, mert szerinte hízelgésbol meghamísították a történelmet. Ő maga hivatalos dokumentumokhoz, a szenátus aktáihoz is hozzáférhetett, hiszen maga is tekintélyes szenátor volt. A 69 és a 70. év eseményeinek a feldolgozására műve terjedelmének több, mint az egyharmadát fordította. E terjedelmi arány csak azzal magyarázható, hogy e két év alatt sok olyan esemény történt, amelyet a történetíró fontosnak tartott Róma késobbi története szempontjából, továbbá a Flavius-uralkodóház megítélése szempontjából is döntő jelentőségű ez a két év. 
A sok tragikus esemény felfedte, hogy császárt nem csak Rómában lehet választani. Vespasianust a keleti hadseregek kiáltották ki császárrá. 
Tacitus felhívja a figyelmet a katonaság ambiralens szerepére: a római birodalom léte szempontjából a katonaság üdvös és kárhozatos egyaránt lehet, s a fővezér szándékától és jellemétől függ, hogy melyik érvényesül a történelem forgatagában. Tacitus 103 és 109 között dolgozott e művén.
Ezt a művet folytatta  idősebb Plinius.