Hat komédiája maradt fenn, csonkítatlan teljességben: Andria (Az androsi lány), Heautontimorunienus (Az önkínzó), Eunuchus (A herélt), Adelphoe (A testvérek), Hecyra (Az anyós), Phormio (Az élősdi). Az első négy alapötletét Menandrosztól, az utolsó kettőét a karüsztoszi Apollodórosztól kölcsönözte.
Az úgynevezett „intrikus komédia" jellegzetes típusa Az androsi lány, amelyben két egymás ellen ravaszkodó hős packázásai határozzák meg a cselekmény felépítését. Jellegzetes már a két hős megválasztása is: egyikük — öreg, számító apa, aki arra akarja rávenni vagy kényszeríteni a fiát, hogy a jómódú szomszéd leányát vegye feleségül; másikuk — az ellenfélformálás terentiusi bátorságára jellemző módon — az ifjú rabszolgája, aki azon mesterkedik, hogy gazdája egy ismeretlen származású, szegény leány iránti szerelmét törvényesíthesse. Addig-addig füllentenek és áskálódnak, mígnem saját terveik dőlnek dugába. Már úgy tetszik, kilátástalanul kuszálódnak egybe a szálak, amikor kiderül, hogy a szegény leány nem más, mint a szomszéd elveszettnek hitt gyermeke, nincs hát szülői akadálya a házasságnak. S hogy a másik szálon futtatott cselekmény is boldogságba torkolljon: az eredetileg menyasszonynak választott leány is régi imádójának lesz asszonya.
Az Andria Terentius első műve; i. e. 166-ban került színre a második pún háború alatt meghonosított Kybelé-kultusz ünnepi játékai, a ludi Megalenses keretében. Először L. Ambirius Turpioi a hírneves színigazgató és társulata mutatta be. E nagytehetségű színész szívesen karolta fel a fiatal tehetségeket, és egy-egy színpad, bukás után sem fordult el tőlük, hanem biztatgatta és bátorította őket. Neki köszönhette Terentius, hogy Hecyra (Az anyós) című színművét kétszeri bukás után végre harmadszorra sikerrel mutatták be.
Az androsi lány öt felvonásra oszlik. A felvonásközöket zene töltötte ki. Az előadás megkezdése előtt az igazgató kilépett a függöny elé,  és elmondta a Prológust, amely Prológusa nem a darab tartalmát mondta el, mint ahogy a régebbi komédiáknál ez szokásban volt, mert a közönség előtt fontosabb dolgokról kell szólnia. Elsősorban egy „vén, irigy poéta", Luscius Lanuvinus rágalmára kell felelni. Lanuvinus ugyanis nemrégiben színre hozta Thasma című darabját, de csúfosan megbukott. Haragjában rágalmazni kezdte az ifjú Terentiust, s főleg azt kifogásolta nála, hogy több Menandrosz-darabot kevert össze, s ezek egyesítéséből csinált egy újat. Terentius nem titkolja, hogy két Menandrosz-művet követett — a Perinthiá-t és az Andriá-t —, de csupán tartalmilag hasonlítanak egymásra, előadásmód és stílus tekintetében különböznek.