A Hecyra, Terentiusnak ez a második darabja i. e. 165-ben került először színre, a ludi Megalenses ünnepi játékain. Mintája a caristovi Apollodorosz ugyanilyen című darabja volt. Terentius annyira bízott a sikerben, hogy nem is írt a mű elé Prológust, hanem Plautus mintájára Prológus nélkül akarta darabját színrehozni. Azonban e mű csúfosan megbukott. A később megismételt előadáshoz készített Prológusban a költő elpanaszolja, hogy a közönség lármás távozása miatt kellett megszakítani a bemutató előadást — a cirkuszi játékok jobban érdekelték a nézőket. Egyik felfogás szerint a mű lélektani finomságai, érzelmes idillje meghaladta a közönség műveltségét: ezért bukott meg. Trencsényi-Waldapfel Imre szerint szervezett demonstrációra is gondolhatunk: a bemutató esztendejében Titus Maulius Torguatos volt az egyik consul, s ő joggal tekinthette „a Hecyra családi idilljének éppen az ő consuli évében való színrehozatalát, a gyöngéd játékot, amelyben minden családtag jó és megértő egymás iránt, vakmerő célzásnak" az ő családi hagyományaira. — Ambivius Turpio, a kiváló színész és rendező biztatására Terentius később — kedvezőbb politikai körülmények között — újból beleegyezett a Hecyra színrehozatalába; másodszor i. e. 160-ban, L. Aemilius Paulus temetésén mutatták be. A darab azonban ekkor sem tetszett — valószínűleg azért nem, mert a vele együtt bemutatott Adelphoe sokkal inkább illett a temetési játékok rendjéhez, mint a Hecyra. — Ugyanebben az évben — Terentius végzetes keleti útja előtt — harmadszor is bemutatták e darabot, valószínűleg az i. e.  160. év „római játékain", és ekkor végre sikert aratott.