„…. a hét évig írt és 29-ben befejezett Georgica már kifejezetten Maecenas ösztönzésére - vagyis az augustusi eszmék szolgálatában - készült. Tárgya szerint földművelési tanköltemény, amelynek négy könyve a mezőgazdaságról, a gyümölcsfák gondozásáról, az állattenyésztésről és a méhészetről szól, alexandriai mintára közbeszőtt mitológiai történetekkel (Orpheus, Aristaios). A költő megvallottan Hésziodoszt tekintette munkájában mintaképének, s különösen sokat köszönhet Lucretius művének, amelyre a Georgica mintegy válaszul készült. Nem agronómiai szakmunka tehát, hanem a földművelés dicséretével, Augustus és Itália magasztalásával a császár társadalmi reformterveit és a principátus ideológiai stabilizálását szolgálja. Ahogy az eclogákban a békevágy, itt az újonnan megteremtett béke öröme szólal meg, s mellette felhangzik a természet és a természet titkait kutató ember - az epikuroszi eszménykép - dicsérete:
„Mily boldog, ki a dolgok okát ismerni tanulta.”
A Georgica című tankölteményével Vergilius kilép az eklogák álomvilágából a korabeli Itália valóságos világába. Ennek ellenére idealizált ez a világ, mert a költő nem kézikönyvet, nem szakmunkát szándékozott írni, hanem arra akarta ráirányítani a figyelmet, hogy a földműves munkában van az emberi munka gyökere, s ilyen értelemben a földműves munka az emberi kultúra szimbóluma. Ez vezetett el a mesterségek, művészetek és tudományok felfedezéséhez. Ez emelte fel az emberiséget, amennyiben elvezetett egy nagyobb munkához, így a római állam létrehozásához is.”