A "Visszavonulás" (görögül "Anabaszisz") volt, a 10 000 görög zsoldos nagy kalandja, amely éppen azért lett feledhetetlen, mert Xenophón nagyon érdekes könyvben megírta. Érdekes, hogy az egész történetet harmadik személyben mondja el, saját magát is harmadik személyként ábrázolja. Az egész könyvet írói álnévvel bocsátotta közre. A szerző neve a szöveg élén: Megarai Arisztogenész. Ezt így illendőbbnek érezte, mivel saját magáról csupa jót, néha egyenesen csodálnivalót mesél el. Persze már legalább 2000 éve tudjuk, hogy ez a mű: emlékirat. Talán a legelső igazi remekmű ebből a műfajból.
A késő ókorban példaképnek tartották világos stílusát, a középkorban "attikai méhnek" nevezték, és megpróbálták utánozni bámulatos sokoldalúságát, az újkorban az ő szabályos prózáján tanultak görögül az iskolai generációk - Xenophónt, az i. e. V-IV. században élt athéni író-hadvezért midnen kor azért csodálta, mert megtalálta benne a sajátosan neki szólót.
Mit mondhat a mai embernek a Kürösz nevelkedése és az Anabázis szerzője?
Xenophón e két főműve az irodalom két ellentétes pólusán helyezkedik el: a Kürosz nevelkedése utópisztikus fejedelmi tükör, az Anabázis véres valóságú dokumentum. Kürosz, a bölcs uralkodó példaképe a görög humanizmus, a szókratészi tanítások jegyében él és gondolkodik, eszménye az igazság, a becsület, az emberszeretet, a jóság. Az Anabázis (tízezer görög kalandos visszavonulásának története egy idegen érdekért folytatott s elvesztett, távoli csatából) világát ezzel szemben jogtalanság, erőszak, árulás, gyilkolás jelzi.
A mai ember, aki eszme és valóság ellentétét annyiszor érezhette a tulajdon bőrén is, nem fogja idegennek találni Xenophón világát, amelyben ideológia és gyakorlat oly tragikus ellentmondásba került egymással.

Xenophón: Anabázis - visszavonulás