Több mint másfél évezred távlatából ma már kijelenthetjük azt, amit sem Polübiosz, sem Sallustius nem sejtetett előre: az imperium Romanum a valaha létezett leghosszabb életű birodalommá vált. Az előre prognosztizált bukás csak elképzelhetetlenül hosszú idő múltán: Nyugaton − a történészi hagyomány szerint − 476-ban, Keleten pedig csak 1453-ban következett be. Ha egyáltalán bekövetkezett. A „birodalmi béke” korszakának hivatott és hivatásos dalnoka, Vergilius − akit talán nem minden ok nélkül ruháztak fel a középkorban prófétai tulajdonságokkal −, Juppiter szájába adta a „vég- és határ nélküli birodalomról” szóló kijelentést.  
Nyomában még ma sem kevesen vallják, hogy a római világbirodalom szelleme tovább él, csak teste, a corpus imperii került hibernált állapotba. Azóta is rendre támadtak olyan hatalmak, amelyek megpróbálták e tetszhalál állapotát megszüntetni, s testet alkotni a még mindig eleven szellemnek. 
Korunkban ismét egy halottfeltámasztási kísérlet szemtanúi (és nolens volens résztvevői) vagyunk. ...
Ezért is kíséreltük meg röviden összefoglalni a Római Birodalom jellemzőit a legmodernebb kutatási szempontok és események alapján... ha áttekintésünk elolvasása után az olvasónak egyre inkább egyetlen ma létező államalakulat tűnik majd a Római Birodalom igazi örökösének, az bizonyára nem a véletlen műve.