A régészeti leletanyag döntő többségét adó kerámia a régészettudomány alapja, a tipológia és az ennek segítségével felállítható relatív kronológia kiindulópontja, számos esetben a régészeti kultúrák meghatározásának, időbeli elhelyezésének egyetlen eszköze. Hatalmas jelentősége ellenére a kerámiából készült edényekkel és egyéb tárgyakkal – mint késztermékekkel – foglalkozó szakirodalomhoz képest aránytalanul kevesebb tudományos figyelmet kap magának a nyersanyagnak, azaz a kerámiának az előállítása, amelynek alapvető eleme az égetés.
A technológiai értelemben vett „modern” fazekasság megjelenésével – ezen belül a fazekaskorong és a bonyolult, épített edényégető kemencék használatának kezdetével – a Kárpát-medencében először a vaskor folyamán számolhatunk... a fejlett fazekaskemencék megjelenése hazánk területén egyértelműen a késő vaskori (La Tène -) kelta kultúra hordozóihoz köthető.
Az írás a La Tène-kelta fazekaskemencékkel kapcsolatos régészeti megfigyelések és leletek alapján igyekszik rekonstruálni egy edényégető műhely működését a kemencék tágabb és szűkebb térbeli elhelyezésétől a felépítésük módján át az égetési folyamat menetéig, és az egyes szerkezeti elemeknek az ebben játszott szerepéig, valamint kitér a fazekaskemencék iparrégészeti jelentőségére és a modern rekonstrukciós kísérletek eredményére is.
A tanulmány az Első Század folyóirat 2008. évi 1. számában jelent meg.