Igen gyakran találkozunk kétkedéssel a római vallás - miként más esetben a római művészet - önállóságát illetően. E nézet szerint rómainak legfeljebb a legkorábbi, primitív réteg nevezhető, a kifejlett római állam ennek legfeljebb nyomait őrizte meg, miután szinte egészében átvette a görögök, majd más - elsősorban keleti - népek vallását vagy vallásának elemeit. Ez a nézet történetietlen. A rómaiak vallása, miként minden történelmi jelenség, állandó változásban, mozgásban volt. A nem tételes és nem kinyilatkoztatáson alapuló vallások különösen alkalmasak idegen hatások befogadására. Az persze igaz, hogy míg a görög vallásnál a változás elsősorban belső fejlődés eredménye, a római vallást fejlődésének oly korai szakaszán érte erőteljes külső hatás (etruszk, görög), hogy azt képtelen volt korábbi formájának lényeges megváltoztatása nélkül befogadni.