Amióta 1958-ban átdolgoztam A görög mítoszok-at, alaposabban elgondolkoztam a részeg Dionűszosz istenen, a bölcsnek, de ugyanakkor gonosznak is tartott kentaurokon, valamint azon, hogy mi lehetett az isteni ambrószia és a nektár.

Mindez szorosan összefügg, mivel a kentaurok Dionűszoszt imádták, Dionűszosz orgiasztikus őszi ünnepének pedig ’Ambrószia" volt a neve. Ma már nem hiszem, hogy amikor Dionűszosz bakkhánsnői őrjöngve járták az országot, állatokat meg gyermekeket téptek szét (lásd 27. f). később meg azzal hencegtek, hogy megjárták Indiát (lásd 27. c), csak bortól vagy borostyánsörtől voltak mámorosak (lásd 27. 3). Bizonyos felfedezések, amelyeket Mit ettek a kentaurok? c. tanulmányomban (Steps, Cassel & Co., 1958., 319-343. o.) foglaltam össze, arra engednek következtetni, hogy a szatírok (a kecske totemet tisztelő törzs tagjai), valamint asszonyaik, a bakkhánsnők, ezekkel a főzetekkel csak egy jóval erősebb kábítószert öblítettek le a torkukon: mégpedig a nyersen fogyasztott amanita muscaria nevű gombát. Ez a gombafajta érzéki csalódásokat idéz elő, értelmetlen őrjöngésre késztet, látnoki képességgel ruház fel, fokozza a szexuális képességet, és jelentősen erősíti az izmokat. Az így előidézett, néhány óráig tartó eksztázist teljes elernyedés követi. Ez a jelenség lehet a magyarázata, hogyan futamíthatta meg Lükurgosz egyetlen kecskeösztökével Dionűszosz bakkhánsnőkből és szatírokból álló részeg seregét, Indiából való diadalmas hazatérésük után (lásd 27. e).

Egy vésett etruszk tükrön Ixión lábánál látható az amanita muscaria. Ixión thesszáliai hérosz volt, aki az istenek társaságában ambrósziát fogyasztott (lásd 63. b). Több mítosz is (lásd 102., 126. stb.) alátámasztja azt az elméletemet, hogy elszármazottai, a kentaurok, ilyen gombát ettek. Egyes történészek szerint később a legendás non/ég harcosok is ezt fogyasztották, hogy vakmerőbben tudjanak harcolni. Jelenlegi feltevésem szerint az ’amrószia" is, meg a "nektár is kábító hatású gomba volt: minden bizonnyal amanita muscaria, de lehetett másfajta is, elsősorban az apró, vékony szárú, trágyadombokon termő panaeolus papilionaceus, amely ártalmatlan, rendkívül gyönyörteljes hallucinációkat idéz elő.

Ilyesféle gomba látható egy attiaki vázán Nesszosz kentaur patái közt. Az -istenek-, akik számára a mítoszok szerint egyedül volt fenntartva az ambrószia és a nektár élvezete, valószínűleg a preklasszikus kor szent királynői és királyai voltak. Tantalosz király bűne (lásd 108. c) az volt, hogy megszegte a tilalmat, s közönséges emberekkel osztotta meg ambrósziáját.