Milton, az egyetemes reformáció egyik legnagyobb költője, az angol polgári forradalom harcosa tudatosan készült költői hivatására: hallatlan műveltséget szerzett, korának legműveltebb emberei közé tartozott, s egyaránt kitűnően ismerte a kortársi irodalmat, az ókori klasszikusokat és a Bibliát. Nem véletlen tehát, hogy mindkét főműve (a másik a: A küzdő Sámson) a hagyományokhoz kapcsolódik, bibliai témát dolgoz föl klasszikus formákban. 

1655 táján fogott hozzá az Elvesztt paradicsom tizenkét énekének megírásához. Az eposz cselekménye az Alvilágban kezdődik, ahol a Sátán és társai a nagy bukás után visszanyerve eszméletüket gyűlést tartanak, és elhatározzák az emberi nem megrontását. Hiába figyelmezteti arkangyal Ádámot és Évát, a Sátán kísértésére Éva mégis eszik a tiltott gyümölcsből. Ádám pedig a bukásban is hű társa marad. A lázadó Sátán győzelme már-már teljes, ám az arkangyal a megváltás ígéretével bocsátja útjára a paradicsomból kiűzött ősszülőket, akiket a Gondviselés mégis tovább vezérel. 

Az arkangyal nemcsak a jövendőt -a megváltás útját-, hanem a múltat, a kozmikus viszály eredetét is feltárja Ádám és Éva előtt. Elbeszélésébe sűrüsödik az eposz puritán-nemzeti mondanivalója: minden rossz forrása a lázadás, melyet az angyalok egy csoportja, élén a Sátánnal, Isten ellen szított. Ez a gondolat sokféle későbbi értelmezésre adott lehetőséget, s bár a nagy eposzban túl sok az elvont teológia, zengzetes verselése pedig a nem angol anyanyelvű olvasók számára nehezen érzékelhető, gondolatgazdagsága s helyenként a fordításokon is áttörő nyelvi-költői ereje a világirodalom nagy eposzai közé emelik. 

Milton egész munkásságában a nagy hídverő szerepét tölti be: a klasszikus és keresztény kultúra örököse, a forradalmi humanizmus aktív harcosa, a felvilágosodás előfutára, bposza a puritán

forradalom eszmevilágát és a költő belső vívódásait nagyszabású szintézisben avatja az elkötelezett költészet remekművévé.

Milton egy „fájdalmas nagy élet jussán" emelkedett fel az angol  költészet legmagasabb csúcsára - Shakespeare mellé. A shakespeare-i drámában az objektív valóság határtalan, óceánszerű

tükröződése ragadja meg a nézőt és az olvasót; a miltoni mű legfőbb érdekessége, hogyan önti költői formába egy forradalmas korszak eseményeivel szemben

kialakított állásfoglalását egy rendkívül fogékony, egyre fejlődő nagy erkölcsi és művészi egyéniség.