A "római vallás" fogalma mindazoknak a vallási hiedelmeknek, hagyományoknak, szertartásoknak és vallási intézményeknek összességére vonatkozik, amelyek Róma kezdeteitől bukásáig érvényben voltak. Célunkat korlátozni kellett: az "eredeti" római vallásra, ezen belül is leginkább az állami kultuszra; területileg Rómára és Itáliára, időben pedig a "római aranykor" időszakára, azaz a köztársaság utolsó és a császárság első évszázadára. 
Az "Európai Antológia" egyéb köteteihez hasonlóan dokumentumok segítségével mutatja be Hahn István egyetemi tanár a római vallás színes és gazdag világát.

erényi Károly, a világszerte ismert nevű klasszika filológus istenekről és hérószokról írt görög mitológiája „felnőtteknek" szóló mitológia, a felnőttségnek szellemi értelmében. A szerző egy narrátor, egy elbeszélő görög közbeiktatásával személyes hangon, első személyben előadva tárja fel a görög mítoszok világát a maga egész gazdagságában, egységében és ellentmondó változataiban. Az egyes mitikus hősök születésére, származására, sorsára és halálára vonatkozó különféle hagyományokat, mint egymással egyenrangúakat, mint ugyanazon képzet eltérő változatait mutatja be a maguk pompázatos gazdagságában. 

Milton, az egyetemes reformáció egyik legnagyobb költője, az angol polgári forradalom harcosa tudatosan készült költői hivatására: hallatlan műveltséget szerzett, korának legműveltebb emberei közé tartozott, s egyaránt kitűnően ismerte a kortársi irodalmat, az ókori klasszikusokat és a Bibliát. Nem véletlen tehát, hogy mindkét főműve (a másik a: A küzdő Sámson) a hagyományokhoz kapcsolódik, bibliai témát dolgoz föl klasszikus formákban. 

Tudunk-e valamit Claudilláról, Orestináról vagy Lollia Paulináról? Netán Olympias, Charito esetleg Marina Severa alakjáról? Ezek az asszonyok mind római császárnék voltak, akár a sokat említett Messalina, Agrippina vagy Poppaea. Sok esetben említésre sokkal inkább méltóbbak, mint az utókor által unos-untalan emlegetett személyek. Ez a könyv a Római császárok analógiájára bemutatja az összes császárfeleséget, Augustusétól kezdve Nagy Theodosiuséig, tehát a császárság, mint új államrendszer létrejöttétől egészen 395-ig, vagyis addig, amikor a birodalom véglegesen kettévált nyugati és keleti részre. De kik voltak ezek a nők, honnan jöttek, miként éltek? Ki volt Faustina, a kevésbé ismert Antoninus Pius felesége? Vagy Sabina, a híres Hadrianus asszonya? Netán Fausta, Nagy Konstantin felesége, aki szinte megbújik férje árnyékában? 70 asszonyról ír Aleksander Krawczuk, ókortörténész, feldolgozva mindazt, amit tudni, vagy okkal vélelmezni lehet a római császárnékról.

Miért jön a nyárra tél? Miért van négy ujja a tarbagánnak? Honnan származnak a mongolok? Miért alkotta meg Kakukk Namdzsil a lófejes hegedűt, a morín húrt? - számos hasonló kérdést fogalmaztak meg a nomád és az erdőlakó mongolok az évszázadok során. Keresték, mint minden más nép, a magyarázatot az őket körülvevő világ jelenségeire, s a kételyekre, kihívásokra ősi bölcsességüket tükröző mondáikban, legendáikban adták meg a választ. Domog - így hívják a halha mongolok az eredetmondákat, eredetlegendákat, mítoszokat, ülger - így hívják a meséiket. A mondáknak, meséknek az alapmotívuma a belső-ázsiai vadászok és nomádok öröksége, de gyakran az ősi rétegtől szinte elválaszthatatlanul beépült a mongol hagyományba az idegen mesekincs is. A magyar népmesék egyik talán legrégibb hőse - a Fehérlófia - megtalálható számos mongol népmesében is, ő a tehéntől lett vitéz, kinek teste félig állat, félig ember, ő Borjúfejű Maszang, vagy a Fehérszájú borjú.

Bölcs Leó Konstantinos nevű fia 905-ben, a császári palota bíbortermében született meg, ezért kapta a „bíborban született” (Porphyrogennétos) melléknevet. Apja nyomdokain haladva ő maga is a „tudós császárok” egyik mintaképe lett. Jóllehet már 911-ben társcsászárrá koronázták, közvetlen rokonsága hosszú évtizedekre kiszorította a hatalom gyakorlásából – csak 945-től volt tényleges egyeduralkodó –, így bőven adódott rá lehetősége, hogy érdeklődésének megfelelően a művészetek és a tudományok felé forduljon. Jártas volt a zenében, a festészetben, a költészetben, értett az építészethez is, legkiemelkedőbb azonban irodalmi és tudományszervező tevékenysége volt.

Ez egy Kína-szerte rendkívül népszerű elbeszélő költemény, amely a ji nemzetiséghez tartozó szani törzs népköltészetének terméke. Történetére minden utazót emlékeztet Asma sziklája a Jünnan tartomány szani autonóm területén (Lunan, Kunmingtól nem messze délre) a híres Kőerdőben. - Ez a változat kínai nyelvből készült. Azóta számos változatát kiadták ji nyelven is; azok rövidebbek, ám Kínában mégis ezt a változatot adják ki újra meg újra.

Különös világ tárul elénk a mítoszokból, az istenek, héroszok, Zeusz, Venus, Gilgames, Noé, Brahma, Ozirisz, Wotan, Mithrasz, Baál, Marduk, valkűrök, gigászok, titánok, nimfák, múzsák, párkák világa. E nevek, történetek számtalanszor fordulnak elő az irodalmi művekben, a festményeken, szobrokon. A mitikus elbeszélések és istenek, a népek ősi hiedelmei nem tűntek el, tovább élnek a népek tudatában, művészetében.
Ám a mítoszok világa valóságos őserdő, nehéz benne eligazodni. Ez a kis kötet iránytűt kíván adni az ősi hiedelemvilághoz, rövid, világos összefoglalást az egyes népek isteneiről, hitregéiről.