A Kritón rövidségében is egyike Platón legerőteljesebb szövegeinek. A dialógus különös része a Törvények beszéde, amely Platónnál szokatlan nyelvi-retorikai jegyeket visel. A helyzet eleve drámai: Szókratész saját életéről haláláról döntve idézi meg Athén törvényeinek szavait - ez magyarázza e szövegrész emelkedett hangját. A Kritón a legnépszerűbb antik írások közé tartozik, majd kétezerötszáz éve folyamatosan kiadják és kommentálják, mégis kevés fordításnak sikerült az iskolás színvonal fölé emelkednie. Bár szinte minden görög szeminárium fölvette kötelező olvasmányai közé és „szétolvasták" a művet, sokszor az alapos elemzés hiánya, a görög jogi terminusokat illető tájékozatlanság és számos félrefordítás nehezítette a megértést.
A Kritón az antik politikafilozófiai irodalom egyik legérdekesebb és egyben ma is legelevenebb alkotása. A politikai rendszer legitimációja, a politikai kötelezettség és polgári engedetlenség problémáját a ránk maradt antik szövegek közül csak ez a Platón-mű tárgyalja. Központi gondolata szerint jó az, ami törvényes, és még jogtalanságra sem lehet jogtalanság a válasz. A város elpusztulna, ha a törvényeknek nem volna ereje, mert a magánemberek nem engedelmeskednének azoknak. Ennek az engedelmességnek az egyén belátásán, az egyén és a társadalom között „szavakkal és tettekkel" köttetett szerződésen kell alapulnia. Meglehet, a Kritónban rejlik a Szókratész-dráma (Euthüphrón, Védőbeszéd, Kritón, Phaidón) talányának, annak a kérdésnek a megfejtése is, hogy miért is kellett meghalnia Szókratésznek, ha egyszer nem kellett volna?

Szókratész és Kritobulosz beszélgetése: a gazdálkodás egy szakma s a gazdálkodó bárki gazdaságát elvezetheti. Azt nevezhetjük birtokunknak, ami hasznot hoz nekünk. A szenvedélyek rabszolgái rosszul vezetik birtokukat.  
A szegény Szókratész gazdagsága és a gazdag Kritobulosz szegénysége. Kritobulosz kéri Szókratészt, hogy vezesse az ő gazdaságát. Miért él valaki bőségesen ugyanakkora gazdaságból, mint amiből más nyomorog? A feleség fontos szerepe a gazdaságvezetésében. 
A kézművesség rossz hírű, a földművelés és a katonáskodás királyi mesterség. A perzsa király példája. Az ifjabb Kürosz által tervezett vadaspark. A mezőgazdaság kellemes elfoglaltság, gazdaggá tesz, és edzi a testet. Az előre nem látható károk ellen áldozatokat kell bemutatni az isteneknek. Az eddigiek összefoglalása. Szókratész meg akar ismerkedni a legkiválóbb gazdával, Iszkhomakhosszal. Szókratész elmeséli Kritobulosznak Iszkhomakhosszal folytatott beszélgetését. Iszkhomakhosz felesége tizenöt éves volt, amikor elvette, és ő tanította meg a gazdálkodásra. Az istenek úgy látták jónak, hogy a férfi a házon kívül dolgozzék, a nő feladata pedig a gyermekek ellátása, az élelmiszerek feldolgozása és a gyapjúmunka. A feleség olyan, mint a méhkirálynő. A férj és feleség egymás társai a gazdaság növelésében. A kamrában és a házban olyan rendet kell tartani, mint a hajón, hogy mindent meg tudjanak őrizni, és meg is találják, ha keresik... 
 

A BC sorozatban megjelent mű történeti-életrajzi munka benyomását akarja kelteni, de hogy nem a történelmi tények pontos rögzítése a célja, már az ókorban is tudták. 
A mű két nagy részből áll: I. Küru paideia (genitivus obiectivus), Küroszt hogyan nevelték; II. Küru paideia (genetivus subiectivus), Kürosz hogyan nevel a) mint a perzsák vezére, b) mint egy soknépű birodalom ura. Azt, ami ezekben közös, Xenophón mindjárt az elején megfogalmazza: Hogyan lehet embereken uralkodni. Az első részben Küroszon ..uralkodnak", részben egy szigoru rendben a perzsák között. részben egy fényűző rendben a médek között. A mű egységét ennek folytán bizonyos, az első részben induIó folyamatok adják meg, s ezek folyamat voltát az első részben, különösen a Kürosz és apja, Kambiiszész közt folyó, szinte programmatikus beszélgetésben - de korántsem csak ott! - megjelenő elemek ismétlődése teszi nyilvánvalóvá. Ezek az elemek azonban nem akárhogy ismétlődnek, hanem valahogyan, mennyiségileg vagy minőségileg, mind magasabb szinten.  

A háború a szép Heléna miatt tört ki, aki Meneláosz spártai király felesége volt, de beleszeretett a trójai Parisz hercegbe és elszökött vele.
Tróját már tíz éve hiába ostromolják a görögök és ekkor Apollón még dögvészt is bocsát rájuk, mert megsértették egyik papját. Akhilleusz követeli a hadi gyűlésen, hogy Agamemnón adja vissza a papnak foglyul ejtett lányát, és fogadja el helyette a bőséges váltságdíjat. Agamemnón azonban ellenszegül Akhilleusz kérésének és erőszakkal elveszi tőle szeretett papnőjét, Briszéiszt. Akhilleusz erre megtagadja további részvételét a harcokban és rá akarja döbbenteni Agamemnónt, hogy nélküle nem nyerhet. Méltó elégtételt követel a súlyos sértés fejében. Akhilleusz félig isteni származású volt, ezért megkérte anyját, Thetiszt, hogy eszközölje ki Zeusznál, a főistennél, hogy sorozatos vereségek érjék a görögöket.
A görögök kezdetben még csak boldogulnak valahogy, különösen Diomédésznek és Héra istennőnek köszönhetően, de nem hosszú távon nem sokat tehetnek Zeusz akarata ellen. Hektór, a trójai királyfi visszaveri a görög támadásokat és ellencsapást mér az ellenségre. Még a tábor köré épített erődöt is sikerül bevenniük a trójaiaknak és a görög hajóhadakat is elkezdték felgyújtani, hogy ne tudjanak visszatérni a görögök hazájukba...
 

Homérosz után Hésziodosz következik a görög költészetben, és ő az első költő egész Európában, akinek a létezéséről már konkrét adataink vannak. A Krisztus előtti VIII. század vége felé élt, pásztor volt és szabad paraszt, de rapszódoszként is működött, és díjat nyert az euboiai Khalkiszban. Költészetében a homéroszi hőseposz formáját és nyelvét vette át, ő azonban nem eposzokat írt, hanem tankölteményeket, ennek a műfajnak lett első mestere és mintaképe. Az Istenek születése mitikus világmagyarázatot ad. Elmondja a világ keletkezését a Khaoszból, felsorolja az istenek származását, megállapítja a három istendinasztia sorrendjét, amelyek közül az utolsót Zeusz bölcs rendje jelenti. Ahogy ez a mű az emberek sorsát megszabó égi istenekről ad útbaigazítást, úgy igazít el a később írt Munkák és napok a földi foglalatosságok, mindenekelőtt a gazdálkodás dolgaiban, személyes tapasztalatból. A görög-perzsa háború előtti békésebb korszak nagyra értékelte ezt: ekkor keletkezett a legenda, mely szerint Homérosz és Hésziodosz költői versenyében az utóbbi nyerte el a díjat mint a munka dalnoka.

Az „örök” típusok és „örök” szituációk akkor telítődnek élettel, a komédia akkor emelkedik a bohózat szintje fölé, ha konkrétabb a mondandó társadalmi-gondolati-erkölcsi tartalma. Úgy pukkantani a vaskos humor petárdáit, hogy a nézőket állásfoglalásra késztesse a családi bonyodalmak láttán felcsattanó nevetés: ez a legjobb Plautus-darabok sajátos értéke. Pompás példa erre a Trinummus (Három ezüst), ahol a jó barát kényszerű csalafintasága lesz a tisztes vagyon és szerelem megmentője. A bölcs és becsületes, s mégis ravaszkodni kénytelen szereplők bevonása még inkább kiemeli az ellenkező magatartásformák – az őrületbe kergető pénzhajsza vagy ifjonti léhaság – fonákjait; árnyaltabbá válik a komédia hangulata is a „megható” mozzanatok révén.

Milyen irodalom tengődhetett a „kéjbe és vérbe fúló” római császárság korában, a véres mecénások árnyékában? – kérdezi Babits Mihály Az európai irodalom történetében. S a válasz: „Persius, egy korán elégett ifjú, homályos célzásokban írt tömör szatírákat… A híres Iuvenalis, akitől a halhatatlan mondás származik, hogy "nehéz szatírát nem írni”, …sötét, pesszimista, s a világ, amelyet föltár, a Messalinák kéjelgése, az intelligencia leromlása, az egyiptomi babonák fertője, a sok csalás és panama, a gyermekek korai beszennyezése, alig hagy egy sugárt. De sugárként villan magának a költőnek egy-egy gondolata, mely örök kincs marad… Örök gondolatok, s mégis az ő korából fakadtak, amelyeket senki sem jellemzett jobban, mint ő, mikor ezt írta: „Mind féltjük az életünket, s az élet kedvéért elveszítjük azt, amiért élni érdemes!”....

Volt egyszer egy gyönyörű szép királylány, ő a harmadik leánya volt a királynak. Szépségéért messze földről elzarándokoltak megnézni. Venus istennő azonban megirigyelte őt szépsége miatt, és mert elmaradtak az áldozatok, sőt voltak akik már hozzá fohászkodtak. Bosszút forralt, hívta fiát Cupidót (Ámor), megmutatta neki a leányt s arra kérte, hogy egy nyomorult sorsú emberrel hozza össze (szeressen bele). Psychének szépsége ellenére sem voltak udvarlói, csak csodálták, nem szeretett bele senki egy férfi sem, s nem kérte meg kezét senki. A delphoi jóslatot követve szülei kitették egy hegycsúcs tetejére, és magára hagyták, hogy a neki kirendelt sors beteljesedhessen rajta. Azonban nem halt meg itt. Egyedül maradva egy palotát pillantott meg, s bemerészkedett. Bent furcsa dolgot lát, hallja szolgák mozgását és beszédét, és ki is szolgálják azok őt, de Psyché nem látja a szolgákat. Psyché éjjelre is ott marad. Ekkor érkezik meg a ház ura, aki megmondja neki mindezzel rendelkezhet, ha az éjjeleket vele tölti. Psychének nem lévén senkije bele megy ebbe. A férfi, aki valójában Cupido csak éjjelenként tér be palotájába, Psychének nem árulja el kilétét, sőt még arcát sem láthatja...

Steiger Kornél által megírt "utószóval" és jegyzetekkel kiegészített kiadás. Az athéni Stoa, a Csarnok bölcsei Hérakleitos követőinek tartották magukat abban, hogy a Mindenség tüzes Szellemét tudták önlelkük magvául. Ezek a lelkek nem éreztek magukban többé visszaemlékezést a mindeneknek alakot és ezzel létet adó Ősképekre, mint Platón. Nem hordták magukban e visszaemlékezés helyén azt a készséget sem, hogy legalább a Természet és az emberi létformák végtelen változataiban felismerjék az Ősképek kibontakozását, mint Aristotelés. Nem belülről, mintegy ős emlékezésből, bontakozó s nem is a világra kinyílt lelkek, hanem elvirágzottak, leszáradók, magbamenők. Tiszta, tüzes magba. A mag örvénye bennük: a Világ tűz-múltja, amelyből minden jött s amelybe minden visszatér...
 

A tudásról, a létről, a logoszról, a keletkezésről és az elmúlásról, a változásról, a mozgásról, a természetről, az emberi közösségről, az éthoszról szóló kérdéseket taglalják a preszókratikus gondolkodók töredékei. Kötetünkben Thalész, Anaximandrosz, Anaximenész, Herakleltosz, a püthagoreusok, Xenophanész, Parmenidész, Zénón, Melisszosz és Anaxagorasz fragmentumai olvashatók.